[:hu]Honnan jöttem[:en]Where I came from[:de]Wo ich herkomme[:]
[:hu]Kerekes Fanni vagyok. Apukám nem orvos, viszont anyukám sem, így nem vagyunk egy tradicionális orvos família. Budapesten születtem, itt végeztem iskoláim, itt is dolgozom. Mondhatni kötöttpályás pesti vagyok, a szónak minden pozitív és negatív értelmében. Nagyon szeretem ezt a várost, egyáltalán nem szerepel a terveim között, hogy elhagyjam. Sokáig zuglói voltam, később belvárosi, majd vízivárosi lény, a jelenben épp egy újabb kerület, Erzsébetváros bugyrait ismerem meg. Kiegyenlítendő az örök ellentétet Pest és Buda között nemrég úgy döntöttem, hogy a város budai oldala után Pesten is gyakorolni szeretném a fogorvosi mesterséget. Bringázom is, autózom is, nem általlok néha tömegközlekedni is, igyekszem együtt élni a várossal.[:en]My name is Fanni Kerekes. Dad is not a doctor, neither is Mum, so we are not a traditional doctor family. I was born in Budapest, graduated here from high school, and I have been working here, too. We could say I’m a fixed track Pest-inhabitant, with all the positive and negative meanings of these words. I love this city, and I do not have any plans to leave. For a long time I was a Zugló-kid, then moved downtown, afterwards to Víziváros, and currently I’m trying to discover all the dirty secrets of Erzsébetváros (you know, where all the parties take place). To balance out the eternal conflict between Pest and Buda I recently decided to practice the dental profession in Pest as well (and not only Buda!). I cycle, I drive a tiny little car, but I’m also happy with public transportation – trying to live and breathe in harmony with the city.[:de]Mein Name ist Fanni Kerekes. Mein Vater ist kein Arzt, weder ist meine Mama, wir sind also keine traditionelle Arzt-Familie. Ich wurde in Budapest geboren, habe meine Schulen auch hier absolviert, und ich arbeite auch hier. Man könnte sagen, ich bin eine feste „Hauptstadtbewohnerin” mit all die positiven und negativen Bedeutungen dieser Worte. Ich liebe diese Stadt sehr, und ich habe keine Pläne, sie zu verlassen. Für eine lange Zeit war ich ein Zugló-Kind, dann in der Innenstadt gewohnt, danach in Víziváros, und zurzeit versuche ich all die Geheimnisse von Erzsébetváros zu entdecken (Sie wissen schon, wo sich die Party-Meile befindet). Um den ewigen Konflikt zwischen Pest und Buda auszugleichen, habe ich vor kurzem beschlossen, auch in Pest und nicht nur in Buda als Zahnärztin tätig zu sein. Ich fahre Fahrrad und auch ein winzig kleines Auto, aber auch mit öffentlichen Verkehrsmitteln – ich versuche also, in Harmonie mit der Stadt zu leben.[:]
[:hu]Miért lettem fogorvos[:en]Why I became a dentist[:de]Warum bin ich Zahnärztin geworden[:]
[:hu]Elvárható, hogy egy ilyen rovatban komoly és mélyenszántó, legalább három generációra visszanyúló történet álljon, bizonyítandó a szakma iránti elkötelezettséget. Az én történetem rövidebb. Mint a fogorvosok nagy többsége, én is voltam gyerkőc, így gyűjtöttem mindent, ami mozgott, de a szüleim örömére főleg azt, ami nem. Amire a legbüszkébb voltam, az a szobám falán lévő matricagyűjteményem. Aki szemtelenül fiatal, nem is tudhatja, hogy régen a tapéták nem voltak mindig ízlésesek, sőt néha tájképeket tapétáztak falakra. Esetemben kilenc négyzetméternyi őszi erdő ronda képe volt az ellenség, ezt kívántam gyarmatosítani öntapadó kis barátaimmal, és nyerésre álltunk. Aztán szüleim elvittek fogorvoshoz – biztosan nem ez volt az első alkalom, de a legemlékezetesebb. A vizsgálat végén ráébredtem, hogy ez a legjobb munkahely a világon, ugyanis a fogorvos, akire csak egy maszkos, de kedves mumusként emlékszem, elővett a szekrényből egy halom matricát, én pedig választhattam egyet. EGYET! Viszonylag gyakorlatiasan gondolkodtam már akkor is, így levontam a konzekvenciát: ha fogorvos leszek, nem kell választanom a matricákból, hanem az enyém lesz mind. MIND! Hát ennyi. Ezért lettem fogorvos. Persze segített a jó gimnázium és az ott oktatott latin nyelv is, meg az hogy anyukám inkább ügyvédnek látott volna szívesebben, és csak azért is… de a fő ok… hát azok a matricák voltak.[:en]In this chapter it would be expected to have a story which is serious and profound, dating back to at least three generations, to demonstrate my commitment to the profession. My story is shorter. Like the vast majority of dentists, I was once a kid, so I collected everything that moved. But much to my parents delight, especially things that didn’t move. I was mostly proud of the sticker collection on the wall of my room. Those who are insolently young do not know that wallpapers have not always been classy, sometimes even landscapes were stuck on the wall. In my case the enemy was an ugly picture of nine square meters of some autumn forest, which I wanted to colonise with my little self-adhesive friends and it seemed we’d be winning. Then my parents took me to the dentist – it certainly was not the first time they did so, but this one was a memorable one. At the end of the check-up I realised that this is the best job in the world, because the dentist, who I remember as a lovely bogeyman in a mask, took out a pile of stickers from the closet, and I could choose one. ONE! I already had a relatively pragmatic thinking even back then, and drew the consequences: if I’m a dentist, I do not have to choose from stickers, but I will have them all. ALL! Well, that’s it. That is why I became a dentist. Of course, a good high school and the Latin language which I learned there, also helped a lot, and that my mom would have preferred to see me as a lawyer, so I had to… but the main reason… well, it was the stickers.[:de]In diesem Kapitel würden Sie eine ernste und tiefe Geschichte erwarten, die auf mindestens drei Generationen zurückgeht, womit ich mein Engagement für den Beruf demonstrieren kann. Meine Geschichte ist aber kürzer. Wie die überwiegende Mehrheit der Zahnärzte, war ich auch einmal ein Kind, so sammelte ich alles, was sich bewegt hat, und zur größten Freude meiner Eltern vor allem Dinge, die sich nicht bewegt haben. Vor allem war ich stolz auf meine Aufklebersammlung an der Wand meines Zimmers. Diejenigen, die unverschämt jung sind, wissen es nicht, dass Tapeten nicht immer schön aussahen, manchmal sind sogar Landschaften an der Wand geklebt worden. In meinem Fall war der Feind ein hässliches Bild von neun Quadratmetern, ein Herbstwald, den ich mit meinen kleinen selbstklebenden Freunden kolonisieren wollte und es schien so, dass wir gewinnen werden. Dann nahmen mich meine Eltern mit zum Zahnarzt – es war sicherlich nicht das erste Mal, aber an dieses Eine Mal kann ich mich am besten erinnern. Am Ende der Untersuchung wurde mir klar, dass dies der beste Job der Welt ist, weil der Zahnarzt, an den ich mich als einen lieben Mann in einer Maske erinnern kann, einen Stapel von Aufklebern aus dem Schrank genommen hat, wovon ich eins wählen konnte. EINS! Ich hatte schon damals ein relativ pragmatisches Denken, und zog die Konsequenz: falls ich eine Zahnärztin werde, dann muss ich nicht von den Aufklebern wählen, sondern ich werde sie alle haben. ALLE! Nun, das ist es. Deshalb bin ich eine Zahnärztin geworden. Natürlich hat mir auch die gute Hochschule und die dort gelernte lateinische Sprache geholfen, und meine Mutti, die sich mich eher als Anwältin vorgestellt hat, ich musste also dann trotzdem… aber der Hauptgrund… nun, es waren die Aufkleber.[:]
[:hu]Tanulmányok[:en]Studies[:de]Studien[:]
[:hu]Ha valaki fogorvos szeretne lenni, az ő kedvükért röviden összefoglalnám, hogy ment ez az én időmben. Először persze az általános iskola, de azt viszonylag hamar lecseréltem a Fasori Evangélikus Gimnáziumra, sosem lehetek elég hálás az ottani tanároknak, amiért többet láttak bennem egy zacskó pattogatott kukoricánál, aztán 5 év Semmelweis Egyetem szintidő alatt teljesítve, ott minden csupa csont és bőr, végül jön a diploma, és 3 évente egy menetrendszerű szakvizsga, aztán hip hop és az ember lánya már 30 is elmúlt. A most következő néhány doktor, pedig azért felelős, amilyen lettem, karakterekben nem kifejezhető a mértéke hálámnak irányukban.
Dr. Götz Gergely
Dr. Lőrincz Ádám
Dr. Dercsár Veronika
Dr. Székely Zsolt
Dr. László Péter
Dr. Makra Krisztián
[:en]For those who want to become dentists, I briefly summarise how it all worked in my time. First, of course, the primary school, but I swapped it relatively quickly for the Fasor Lutheran High School. I can never be grateful enough to the teachers there, having seen more in me than a bag of popcorn. Then I completed the 5 university years in time at Semmelweis University, there is everything skin and bones, and finally the diploma and then a specialisation exam scheduled for every third year, then woooops and 30 years have already passed. And the following few doctors are responsible for how I am now, the extent of my gratitude towards them cannot be expressed in characters.
Dr. Gergely Götz
Dr. Ádám Lőrincz
Dr. Veronika Dercsár
Dr. Zsolt Székely
Dr. Péter László
Dr. Krisztián Makra
[:de]Für diejenigen, die Zahnarzt werden wollen, fasse ich kurz zusammen, wie es zu meiner Zeit ging. Zuerst natürlich die Grundschule, aber ich habe sie relativ schnell für das Fasori Evangelische Gymnasium getauscht. Ich kann meiner Lehrer dort nicht dankbar genug sein, dass sie mehr in mir gesehen haben als eine Tüte Popcorn. Dann fünf Studienjahre an der Semmelweis Universität, alles Haut und Knochen, und dann schließlich das Diplom und dann noch alle drei Jahren eine Fachprüfung, und dann hoppla und 30 Jahre sind bereits vergangen. Und die folgenden Ärzte sind dafür verantwortlich, was ich jetzt bin, ich kann das Ausmaß meiner Dankbarkeit ihnen gegenüber nicht in Zeichen ausdrücken.
Dr. Gergely Götz
Dr. Ádám Lőrincz
Dr. Veronika Dercsár
Dr. Zsolt Székely
Dr. Péter László
Dr. Krisztián Makra
[:]
[:hu]Tapasztalat[:en]Experience[:de]Erfahrung[:]
[:hu]Minden nappal egyre több. Sokszor gondolják – esetleg csak remélik – a páciensek, hogy az orvos próbál empatikus lenni. Fogszabályozás terén én messze túlmutatok a hóhért akasztják kifejezésen. Eddig életem minden kétszámjegyű évtizedében volt valamilyen fogszabályozásom (tizen-, huszon- és harminc-évesen is), összesen öt éven keresztül. Ezért amikor felvilágosítom a pácienseket a várható kockázatokról és mellékhatásokról, akkor nem csak a tanulmányok beszélnek belőlem, hanem a nem túl távoli emlékek is. A fotográfián egyébként valóban az én 16 és 18 éves koromban készült mintáim, illetve a 26 évesen – már fogorvosként – történt fogszabályozásom látszik – és az eredmény, így 30-on túl. Legalábbis a felső állcsonton, az alsón még félkész vagyok.[:en]More and more with every day. Patients often think – or perhaps just hope – that the doctor is trying to be empathic. In terms of orthodontics, I am far beyond the expression ‘the hangman is being hanged’. So far, during all my double-digit decades (teenage, 20’s, 30’s) I had some tooth alignment, for a total of five years. Therefore, when I enlighten patients about the possible risks and side effects, it is not just me talking from my studies, but also about my not too distant memories. In the picture those are really my casts to be seen from the age of 16 and 18, and from 26 when I was already a dentist – and the result beyond 30. At least on the upper jaw, the lower one is only half-ready.[:de]Mit jedem Tag immer mehr. Die Patienten denken oft – oder hoffen nur vielleicht –, dass der Arzt einfühlsam zu sein versucht. In Bezug auf Zahnregelung bin ich weit über den Ausdruck ‘der Henker wird gehängt’. Solange hatte ich während all meiner zweistelligen Jahrzehnte (Teenager, 20er, 30er Jahre) irgendwelche Zahnregelung, insgesamt fünf Jahre lang. Deshalb, wenn ich Patienten über die möglichen Risiken und Nebenwirkungen aufkläre, sprechen nicht nur meine Studien von mir, sondern auch meine nicht allzu ferne Erinnerungen. Auf den Bildern sind wirklich meine Abdrücke im Alter von 16 und 18 Jahren zu sehen, und eine von 26 als ich schon Zahnärztin war – und das Ergebnis, wo ich schon über 30 bin. Zumindest auf der Oberkiefer, die untere ist nur noch halbfertig.[:]
[:hu]Szabadidő[:en]Leisure[:de]Freizeit[:]
[:hu]Bevallom, ellenőriztem a wikipedián:
Szabadidő szócikk
Ezt találtam. Szerintem felbecsülhetetlen kincs, ami… ritkán van. Tekintettel arra, hogy a fogorvos is ember, általában úgy töltöm, mint más, barátokkal, sporttal, utazással. Szeretek falat mászni, bár az oviban kishajó és nem karabiner volt a jelem, imádtam táncolni (hiphop) és utálok futni, de igyekszem megbarátkozni ezzel az ellenségemmel is. Jógázni pedig minden kollégámat elküldeném a görbe hátú munkavégzésünk miatt, de még én is csak kétszer voltam.[:en]I admit, I checked it on Wikipedia :
That’s what I’ve found. I think of it as a priceless treasure, which is… rare. Given that the dentist is a human being, too, I usually spend it like others do: with friends, sports and travelling. I like climbing, though my sign in the kindergarten was a small boat and not a carbine. I used to love dancing (hip hop) and I hate to run, though I try to come to terms with this enemy of mine as well. I would send every single colleague of mine to practice yoga because the work we do doesn’t do good for our back, but I’ve done it also only twice so far.[:de]Ich gebe zu, ich habe es auf Wikipedia gecheckt:
Das ist, was ich gefunden habe. Ich denke an sie es als an einen kostbaren Schatz, den… es selten gibt. Da auch der Zahnarzt ein Mensch ist, ich verbringe sie in der Regel wie es alle andere tun: mit Freunden, Sport und Reisen. Ich klettere gerne, obwohl mein Zeichen im Kindergarten ein kleines Boot und kein Karabiner war. Ich habe gerne getanzt (Hip-Hop), und ich hasse es zu laufen, obwohl ich auch versuche, mit diesem Feind Freunde zu werden. Ich würde jeden einzelnen meiner Kollegen zu Yogaklassen schicken, weil die Arbeit, die wir haben nicht gut für unsere Rücken ist, aber bis jetzt habe ich es auch nur zweimal probiert.[:]